Zenit-wiki
Advertisement

Pszichiáter, az Ólompegazus egyik szereplője.

Idézet az Ólompegazusból[]

– Nem ilyennek képzeltem egy efféle szobát – köszörülte meg torkát Kóborhold –, és önt sem. – Miért, milyennek kellene lennünk, a szobámnak és nekem? – Nem is tudom. Mondjuk könyvespolcokat vártam, esetleg vitrint, tele okos könyvekkel. Sok polcot, sok könyvvel. Meg egy nagy íróasztalt, amire rákönyökölhet, hogy összekulcsolhassa a kezét az álla alatt. Parkettát. A fal mellé meg egy öreg, rusztikus, de frissen kárpitozott kanapét. – És én? – Azt gondoltam, egy ötvenes éveiben járó, molett hölgy, aranyozott keretű szemüveggel. Tudja, önnek igazán mély és érett hangja van a telefonban. Úgy értem, a telefonban is. Ehhez képest mezítlábasan áll itt, karcsún, szinte testhez simuló vászonruhában. Zavarba ejtő. Nem lehet több negyvenöt… bocsánat… negyven évesnél? Halk léptek, könnyű mozdulatok. Ha kérdezné bárki az utcán, biztos dietetikusnak vagy jógaoktatónak tippelném. Csak a frizura. Csak azt képzeltem majdnem olyannak, amilyen. Ha őszebbnek is.

Advertisement